Rizs, tészta, hüvelyesek
Rizs, tészta és hüvelyesek az egészséges étrend alapvető építőkövei, és a világ minden táján a konyhák elengedhetetlen részét képezik. Ebben a kategóriában széles választékot talál bio minőségű, természetes termékekből, felesleges adalékanyagok és vegyi kezelések nélkül.
Termékek rendezése
Termékek listája
Listairányítás elemei
Miért számít az is, hogyan készíted el a rizst vagy a tésztát?
Sokak számára meglepő lehet, de a glikémiás indexet nemcsak az élelmiszer típusa befolyásolja, hanem az elkészítése is.
- al dente tészta lassabban emésztődik, mint a túlfőtt
- kihűlt rizs vagy burgonya több úgynevezett rezisztens keményítőt tartalmaz
- zsírral és fehérjével való kombináció lassítja a cukrok felszívódását
Mi az a hüvelyes és miért érdemes beiktatnunk az étrendünkbe?
A hüvelyesek több mint 11 000 éves múltra tekintenek vissza, és ma is kulcsfontosságú részét képezik a világ táplálkozásának. Tele vannak növényi fehérjével, rostokkal, valamint fontos vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Nemcsak levesekhez és salátákhoz alkalmasak, hanem alapként is kenőcsök vagy vegetáriánus ételek készítéséhez.
Hogyan válasszunk minőségi rizst: különbségek a jázmin, basmati, barna és fekete rizs között
A rizs a világ egyik legfontosabb gabonaféléje, és több milliárd ember étrendjének alapját képezi. De nem minden rizs egyforma – a különböző fajták nemcsak ízükben és illatukban különböznek, hanem tápértékükben és abban is, hogyan befolyásolják az étkezés utáni energiát. Nálunk megtalálhatók a népszerű fajták, mint a jázmin, basmati vagy barna rizs, amely természetesen gazdagabb B-vitaminokban és ásványi anyagokban a megőrzött héj miatt. A jázmin rizs finom virágos illatáról és enyhén ragacsos állagáról ismert, míg a basmati a laza szemcséjéről és alacsonyabb glikémiás indexéről híres. A barna rizs kevésbé feldolgozott változat, amely több rostot tartalmaz és hosszabb ideig telít. Azok számára, akik valami különlegeset keresnek, fekete rizst is kínálunk. Ez egy természetesen sötét fajta enyhén diós ízzel, amelyet korábban „tiltott rizsként” tartottak számon, kizárólag császári udvarok számára.