Ha megnéznéd, mennyi hulladék keletkezik a háztartásodban, valószínűleg nem tűnne jelentős mennyiségnek. Ha viszont ezt éves szintre számolod át, és megszorzod a csehországi háztartások számával, már egészen érdekes számokat kapunk. 2021-ben Csehországban összesen 39,9 millió tonna hulladék keletkezett, miközben csökkent a települési hulladék mennyisége (5730 ezer tonna), ami egy lakosra vetítve évi 536 kg települési hulladékot jelent. 

Most pedig képzeld el, mennyi hulladék keletkezik az egész világon. A zero waste alapgondolata az volt, hogy egyáltalán ne termeljünk hulladékot. Ma már tudjuk, hogy a hulladék teljes elkerülése a gyakorlatban lényegében lehetetlen, de a mennyiségét jelentősen csökkenthetjük. Egy átfogó szabályrendszerről van szó, amely változtatni szeretne az anyagok beszerzésének, feldolgozásának és felhasználásának jelenlegi módján. A fogyasztóknak abban ad tanácsot, hogyan vállaljanak felelősséget a vásárlásaikért és a hulladékukért, a cégeknek pedig abban, hogyan tehetik környezetkímélőbbé a termelést és az anyagok kezelését. Európában a Németországban élők termelik a legkevesebb hulladékot, szemben Dániával, ahol a legmagasabb az egy főre jutó éves hulladékmennyiség.

Valójában a műanyaggyártás 20. század közepén kezdődő fellendülése előtt sokan természetes módon törekedtek arra, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeljék. Műanyag helyett üveget használtak, a tárgyakat pedig gyakran tovább használták, vagy más felhasználási módot találtak nekik. Az emberiség műanyagtól való függősége azonban – amely nagyon lassan bomló anyag – hulladékkal teli lerakókat és óceánokat hagyott ránk. A műanyagok használata az 1960-as években gyorsan elterjedt, és az emberek hatalmas mennyiségű hulladékot kezdtek termelni. Teret nyert az „eldobás” kultúrája: az emberek kényelmesnek találták, hogy a műanyag étkészleteket vagy az élelmiszerek csomagolását egyszerűen kidobják. Lényegében ezt tesszük ma is, anélkül, hogy belegondolnánk: amit kidobunk, annak többnyire nincs további felhasználási lehetősége, és jobb esetben hulladéklerakóban végzi. A műanyag azonban a lerakókban sem tűnik el: idővel szén-dioxidot és metánt bocsát ki. Ez a két üvegházhatású gáz gyakorolja a legnagyobb hatást a globális felmelegedésre. Rosszabb esetben a műanyagok egyenesen a tengerekbe, óceánokba és más vizekbe kerülnek.

Valószínűleg mindannyian sejtjük, hogy a természet valóban szenved az ember uralma alatt. Ma már teljesen egyértelmű, hogy a bolygóval szembeni viselkedésünk finoman szólva is kíméletlen a természettel, a jövőnk pedig meglehetősen bizonytalan. A zero waste életmódnak erre egyértelmű válasza van. Együtt ugyanis képesek vagyunk csökkenteni a hulladék mennyiségét, de mindenkinek önmagánál kell kezdenie. Bár egyetlen műanyag palack talán nem elég ahhoz, hogy hatással legyen a tengeri élővilágra, több millió már biztosan igen. 

Bizonyára hallottál már az üvegházhatású gázokról. A metán egyike annak a három különleges üvegházhatású gáznak, amelyeket rövid élettartamú éghajlati szennyező anyagoknak, angolul Short-Lived Climate Pollutants (SLCPs) neveznek. Ahogyan a nevük is mutatja, ezek a gázok nagyon rövid élettartamúak, mégis rendkívüli hatással vannak az éghajlatunkra. Az SLCP-k konkrétan a globális felmelegedés 40–45%-áért felelősek. A jó hír az, hogy ha a közeljövőben sikerül csökkentenünk az SLCP-k, például a metán mennyiségét, gyors eredményeket láthatunk. Az SLCP-k kibocsátásának csökkentésére irányuló erőteljes intézkedések a felére csökkenthetnék a következő néhány évtizedben bekövetkező felmelegedést.

A globális üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk csaknem fele a kitermelésből, valamint az anyagok, üzemanyagok és élelmiszerek feldolgozásából származik (a földhasználathoz kapcsolódó éghajlati hatások nélkül). Ez azt jelenti, hogy a Zero Waste szemlélet átvétele és annak megváltoztatása, ahogyan a tárgyainkat előállítjuk, megvásároljuk és kidobjuk, alapvető fontosságú a globális szén-dioxid-szennyezés csökkentéséhez. A Zero Waste azonban sajnos még az éghajlatról szóló párbeszédből is túl gyakran kimarad.

Előfordult már veled, hogy kaptál valakitől valamit, amiről már akkor tudtad, hogy nem fogod használni? Megköszönted és elfogadtad az ajándékot, de azóta is csak ott hever otthon? Ne félj nemet mondani, és vásárlás közben is tedd fel magadnak a kérdést, hogy valóban szükséged van-e az adott dologra. Ezzel megelőzheted, hogy nem kívánt tárgyak kerüljenek az otthonodba. Ugyanez érvényes minden felkínált reklámtárgyra, kéretlen levélre, szívószálra és hasonlókra is.

Az első és legfontosabb lépés, hogy még azelőtt nemet mondj a hulladékra, mielőtt egyáltalán belépne az életedbe. Ennek a szabálynak az a célja, hogy elkerüld az egyszer használatos csomagolásokat és tárgyakat, ne halmozz fel olyan felesleges dolgokat, amelyeket soha nem fogsz használni, és a szintetikus anyagok helyett a természeteseket részesítsd előnyben. Ilyen lehet például, ha csomagolásmentesen, saját tárolóba vagy tasakba vásárolsz élelmiszert, vagy szintetikus termékek helyett természetes szappanokat és kozmetikumokat használsz.

Vannak dolgok, amelyek nélkül nem boldogulsz – azt viszont megteheted, hogy nem pazarlod őket. Takarékoskodj a vízzel és az élelmiszerrel, vásárolj okosan és hatékonyan. Meglepő, mekkora készleteket halmozunk fel nemcsak kozmetikumokból, hanem élelmiszerekből is. Szűkítsd le a bevásárlólistádat kizárólag azokra a dolgokra, amelyekre valóban szükséged van, és öt olcsó darab helyett inkább egy minőségi terméket válassz. Sok háztartásban roskadoznak a fürdőszobai polcok a rengeteg krém, sampon és tisztítószer alatt. Ha szánsz rá egy kis időt, valószínűleg rájössz, hogy ezek többségére egyáltalán nincs szükséged. Ez pedig nemcsak a kozmetikumokra, hanem a tisztítószerekre is igaz. Próbálj olyat választani, amelynek összetétele sem az embereknek, sem az ökoszisztémának nem árt, és használj csak egyet, amellyel elégedett vagy. Ami a személyes higiéniai termékeket illeti, ma már vásárolhatsz többször használható fültisztító pálcikákat, zsebkendőket, valamint sminklemosó korongokat is. Apróságokról van szó, amelyeket nem tekintünk nagy mennyiségű hulladéknak, de amennyit használunk belőlük, az már korántsem elhanyagolható. 

Az élelmiszereknél szokj rá arra, hogy csak néhány napra előre vásárolsz. A rövid ideig eltartható élelmiszereket, például a sonkát vagy a sajtokat mindig frissen vedd meg, ahogyan a pékárut is. A világon megtermelt élelmiszereknek ugyanis akár az egyharmada is a szemétben végzi. 

Meg tudod hosszabbítani valaminek az élettartamát azzal, hogy továbbadod vagy megjavítod? Tudsz használtan vásárolni vagy eladni? Vagy elajándékozni a ruháidat olyan helyre, ahol újra hasznukat veszik? A tárgyak újrahasználata azt is jelenti, hogy az egyszer használatos termékeket olyan többször használható darabokra cseréled, amelyeket kidobás helyett könnyedén kimoshatsz. De ne ijedj meg! Az apró szokásoknak is van értékük, amelyeket elsajátítasz és a gyerekeidnek is megtanítasz. 

Persze felmerülhet ellenérvként az újrahasznosítás. És igen, ez is egy lehetőség. Ne feledd azonban, hogy egyes termékeket nem lehet a végtelenségig újrahasznosítani, és (gyakran rövid) élettartamuk végén hulladéklerakóban végzik. A zero waste életmód követői például teljesen igyekeznek elkerülni a műanyag palackos ásványvizeket, a műanyag zacskókat és szatyrokat, valamint a műanyag kávéspoharakat. Ma már olyan alkalmazások is léteznek, amelyek egyszerű tanácsokkal segítenek abban, hogyan cserélhetsz le számos tárgyat környezetkímélőbb változatra.

Ha szívesen dobozolsz, és a munkába vitt ételt általában műanyag dobozokba teszed, próbáld meg ezeket rozsdamentes acélból készültekre cserélni. A műanyagból nemcsak számos olyan anyag oldódik ki, amely bizonyítottan árt nekünk, hanem a rozsdamentes acél ételdobozok könnyebben karbantarthatók, egyszerűen elmoshatók, a műanyag változatokkal ellentétben nem tartják meg a szagokat, és ami a legfontosabb – hosszú évekig szolgálnak. A műanyag palackokat is könnyen lecserélheted üvegpalackokra. Sportoláshoz és túrázáshoz természetesen megtarthatod a műanyagokat, mert könnyebbek, de minden más helyzetben, otthon vagy a munkahelyen is nagyon jó megoldás lehet az üveg. Ráadásul a rozsdamentes acél dobozokhoz hasonlóan könnyebb tisztán tartani őket. Az üvegből és rozsdamentes acélból készült tárgyakat a háztartásban is biztosan értékelni fogjuk, hiszen a zero waste életmód következő szintje a komposztálás lehet. Az ételmaradékok, papírdarabok, valamint a fa- vagy bambusz fogkefék komposztálásával tápanyagok és rostok kerülnek vissza a talajba.

Mondhatni, a műanyag edények és evőeszközök külön fejezetet érdemelnek, mert ahol a hagyományos evőeszközök ismételt használatával kapcsolatos higiéniai szempontok kerültek előtérbe, ott a józan ész háttérbe szorult, és ma már olyankor is műanyag edényeket használunk, amikor nem lenne rá szükség. Ünnepségeken vagy családi összejöveteleken nem ritka, hogy a tálaláshoz mindent műanyagból vásárolunk meg, majd az ünnepség után egyszerűen kidobjuk. 

Amint ráérzel a zero waste életmód ízére, rájössz, hogy ez több mint praktikus megoldás, és talán a környezetedben élőket is arra ösztönözheted, hogy jobban átgondolják, valójában mennyi hulladékot termelnek. Egy biztos: még a látszólagos apróságokkal is sokat tehetünk a környezetért, amelyben élünk.

Veronika Halusková