Az egészséges edények nem csupán egy újabb trendet jelentenek azoknak, akik még az apró betűs összetevőlistát is elolvassák. Ha odafigyelsz a minőségi élelmiszerekre, a bio alapanyagokra, és egészségesebb életmódra törekszel, érdemes azon is elgondolkodnod, miben készíted az ételeidet.

##lb-article-reco##

Az emberek egyre jobban odafigyelnek a mikroműanyagokra, a különféle felületekre és anyagokra, amelyek nap mint nap körülveszik őket. A konyhában pedig mindez találkozik. A serpenyőben, a fazékban, a sütőformában és az ebédes dobozban is.

Egyáltalán nincs szükség drasztikus selejtezésre és egy hatalmas hulladékhegyre. Sokkal okosabb megoldás fokozatosan lecserélni az edényeidet. Ha a régi, összekarcolt serpenyő vagy az olcsó fazék kiszolgálta az idejét, legközelebb már minőségibb darabot választhatsz.

Minden anyagnak megvannak az erősségei és a gyengéi. Néha a tartósság, máskor a tapadásmentesség a nyerő. Attól függ, mit főzöl, milyen gyakran, és hogy gondozásmentes edényt szeretnél-e, vagy nem bánsz egy kis extra törődést.

A rozsdamentes acél az egyik legmegbízhatóbb klasszikus. Strapabíró, jól bírja a magas hőmérsékletet és a mindennapos használatot, megfelelő bánásmód mellett pedig igazán hosszú ideig kitart. Remek választás a mindennapi főzéshez, mártásokhoz, levesekhez, tésztafőzéshez és pároláshoz is. Gyengéje, hogy az étel könnyebben letapadhat rajta, főleg, ha még nincs benne tapasztalatod, és nem figyelsz eléggé. Van, aki rögtön megbarátkozik vele, más bosszúsan visszatér a régi, jól bevált teflonserpenyőjéhez.

Az öntöttvas edényeket főleg azért kedvelik, mert masszívak, nehezek és kiválóan tartják a hőt. Az öntöttvas ugyanakkor nem mindenkinek való. A hagyományos, kezeletlen öntöttvas rendszeres karbantartást igényel, és védeni kell a rozsdásodástól. Így nem ideális választás annak, aki a lehető legkevesebb vesződségre vágyik. 

Főzéshez, sütéshez és ételtároláshoz is jól használhatók, és sokan a külsejük miatt is kedvelik őket. A zománcozott fazekak gyakran masszívabb benyomást keltenek, mint a modern, vékony falú darabok. Fontos, hogy figyeld a felület állapotát. Ha a zománc erősen lepattogzott vagy megrepedt, az előnye elvész, és az ilyen edény már nem igazán alkalmas további használatra.

Más a teljes egészében kerámiából készült edény, például a sütőforma vagy a tál, és más a kerámiabevonatos serpenyő.

• A tiszta kerámia elsősorban sütéshez és tálaláshoz való. Általában stabil és kellemes használni, de nem alkalmas mindenre.
• A kerámiabevonatos serpenyők a hagyományos tapadásmentes bevonatok kedvelt alternatívái. Hátrányuk, hogy tapadásmentességük nem tart örökké, de egy minőségi serpenyő így is jó ideig szolgálhat.

Az üveg kiválóan alkalmas sütésre, ételtárolásra és melegítésre. Stabil, nem veszi át a szagokat, és könnyen tisztítható. Ráadásul rögtön látod, mi történik benne. Az üveg ételtárolók és sütőtálak ezért nagyon észszerű választást jelentenek a háztartásban. Az üveg viszont érzékenyebb lehet az ütésekre és a hirtelen hőmérséklet-változásokra. 

A tapadásmentes serpenyők nem feltétlenül a konyha főgonoszai. Sőt, nagyon praktikusak, főleg tojás, palacsinta vagy más, könnyen letapadó étel készítésekor. 

Ha a felület sima és sértetlen, a serpenyőt pedig nem tömegpusztító fegyverként használod, általában minden rendben van. A tapadásmentes serpenyők a mindennapi főzésben kényelmesek, és gyakran a kalóriákkal is segítenek spórolni, mert kevesebb zsiradék is elég, és gyorsan elkészül az étel.

Egyes elnevezések ráadásul hangzatosabbak annál, mint amekkora különbség valójában van közöttük. Éppen ezért érdemes tudnod, mit takarnak az egyes megjelölések:

• PTFE: A legelterjedtebb klasszikus, amelyet „teflonként” ismersz. Jól csúszik rajta az étel, könnyű vele főzni, de nem bírja a túlmelegítést és a karcolásokat.
• Teflon: A PTFE-bevonat ismert kereskedelmi elnevezése. A gyakorlatban ugyanarról a tapadásmentes rétegről van szó, csak más néven.
• Kerámiabevonat: Tisztább és természetesebb változat benyomását kelti, de a teflonhoz hasonlóan itt is érdemes figyelni a tapadásmentes réteg minőségére.
• Titánbevonat: A legtöbb esetben titánrészecskékkel megerősített tapadásmentes bevonatról van szó. Az ellenállóbb felület ígéretét nyújtja, de a minőségre itt is érdemes figyelni.
• Ásványi bevonat: Az ásványi részecskékkel kevert teflonbevonat marketingben kedvelt elnevezése. 
• Gránit- vagy kőhatású felület: A serpenyő kőnek tűnhet, de valójában itt is teflonról vagy kerámiáról van szó, eltérő felületkialakítással.
• Márványbevonat: Hasonló eset, mint a gránithatású felület. A név fényűzően hangzik, de többnyire nem takar alapvető újítást.
• Hibrid bevonatok: Több réteget vagy anyagot kombinálnak a nagyobb ellenálló képesség és a hosszabb élettartam érdekében. Jól hangzik, de itt is a tényleges minőség a döntő.

Nem az a cél, hogy kinevezzük a konyha főgonoszát. Inkább azt érdemes tudnod, mely anyagoknál számít különösen a minőség, a felület állapota és a használat módja. Ezeknél ugyanis gyakran az apró részletek döntenek.

Az alumíniumnál sok múlik azon, milyen típusról van szó. A bevonat nélküli alumínium egészen más kategória, mint a minőségi, jól kialakított felületű alumíniumedény. A modern serpenyők és fazekak gyakran éppen azért készülnek alumíniumból, mert könnyű és jól vezeti a hőt. Ez önmagában nem probléma. Nagyobb óvatosságot igényelnek az olcsó, gyenge kivitelű darabok, illetve a sérült felületű régebbi edények. 

A műanyag mindenhol jelen van a konyhában. Dobozok, mérőedények, lapátok, fedelek, tálkák, ebédes dobozok. Nem minden műanyag jelent rögtön problémát, de itt különösen megéri válogatósnak lenned. Leginkább a műanyagban történő ételmelegítésre, a régi, repedezett dobozokra és az EU-s tanúsítványok nélküli olcsó eszközökre érdemes odafigyelned. Ügyelj arra, hogy a műanyag jó minőségű és élelmiszerrel való érintkezésre alkalmas legyen. Minél több hő, zsiradék és kopás éri, annál több előnyt kínál az üveg és a rozsdamentes acél.

A szilikon praktikus, könnyű, és sütéskor nagyon kényelmes lehet a használata. Szilikoneszközöknél ezért érdemes az ismertebb gyártóknál maradnod. Ha a formának erős szaga van, megváltozik az alakja, vagy már kicsomagoláskor silánynak tűnik, nem igazán érdemel bizalmat. 

• Edények a mindennapi főzéshez: A hétköznapi otthoni főzéshez remek alap a rozsdamentes acél. A rozsdamentes acélserpenyő igazi igásló, amely nem igényel különleges bánásmódot. Ha pedig minőségi, többrétegű darabot választasz, a főzés is kényelmes lesz.
• Edények erős pirításhoz: Hús, zöldség vagy bármi más alapos megpirításához, amin szép kérget szeretnél, kiválóak a hőt jól tartó öntöttvas és nehéz rozsdamentes acéledények.
• Edények lassú pároláshoz: Egy egyedényes gulyáshoz vagy csilis ételhez nagyon jó választás a zománcozott öntöttvas és az igazán vastag aljú rozsdamentes acéledény.
• Sütőben használható edények: Leggyakrabban a rozsdamentes acél, a sütésre alkalmas kerámia vagy az üveg jön szóba. Az üvegnél viszont ne feledd, hogy a tűzhelyen nem tudsz benne steaket pirítani.

A rozsdamentes acélnál az a leggyakoribb probléma, hogy az emberek azt várják tőle, hogy tapadásmentes serpenyőként viselkedjen. Csakhogy a rozsdamentes acél kicsit másképp működik. Ha megfelelő hőmérsékleten használod, adsz hozzá egy kis zsiradékot, és nem kezded el három másodperc után piszkálni az ételt, sokkal jobb lesz az eredmény.

A rozsdamentes acélnak kell egy kis idő. Tedd az üres serpenyőt közepes hőfokra, és hagyd egyenletesen átmelegedni. Egyes hivatalos útmutatók a vízcsepppróbát is ajánlják: megfelelő felmelegítés után a vízcsepp apró golyóként viselkedik, és ugrál a felületen.

Az olajat vagy a vajat csak akkor add hozzá, amikor a serpenyő már felmelegedett. A zsiradék fontos réteget képez az étel és a felület között, így sokkal könnyebb a főzés, és kevésbé tapad le az étel.

Ha húst, halat vagy zöldséget teszel a rozsdamentes acélserpenyőbe, hagyd egy kicsit békén. A rozsdamentes acél meghálálja a türelmet. Amint megfelelően megpirul az étel felülete, magától kezd elválni a serpenyőtől. Ha még ellenáll, nem jött el az ideje.

Gyakorláshoz azok az ételek a legjobbak, amelyek nem túl kényesek. Például a zöldségek, a csirkefalatok vagy a pirításra szánt hús. A tojáskészítés rozsdamentes acélon inkább haladó feladat, arra az időre, amikor már magabiztosabb vagy. A legfontosabb tehát a technika, és néha a kényelem kedvéért érdemes kerámiabevonatos vagy teflonserpenyőhöz nyúlnod.

Az egészséges főzés nemcsak a hűtő tartalmánál kezdődik, hanem annál is, mit veszel elő a tűzhely alatti szekrényből. Biztos választásként leggyakrabban a rozsdamentes acél, az öntöttvas, a zománc és az üveg válik be. A tapadásmentes serpenyőknél főleg a minőség és a felület állapota számít. Pontosan ebben rejlik a mérgező anyagoktól mentes szemlélet lényege!