Az enzim szó a görög „enzymos” szóból származik, amely szabad fordításban annyit tesz: „változást előidézni” vagy „erjeszteni”. Ez pedig pontosan leírja a szerepüket. A szervezetben olyan folyamatokban vesznek részt, amelyek során az összetettebb anyagok egyszerűbbekre bomlanak. Fehérjetermészetű anyagok, amelyek a szervezet számos folyamatában közreműködnek. Az emberi testben rengeteg különféle enzim található, nem csupán emésztőenzimek. Becslések szerint több ezer típusuk létezik, és mindegyiknek megvan a maga sajátos feladata attól függően, hogy a szervezet mely részén fejti ki hatását – például a sejtek működésével, az energia-anyagcserével vagy a szövetek megújulásával kapcsolatos folyamatokban.

##lb-article-reco##

Ahogy már említettük, az enzimek egyik csoportját az emésztőenzimek alkotják, amelyek a táplálék feldolgozásában vesznek részt. Feladatuk, hogy az étel egyes összetevőit kisebb molekulákra bontsák, amelyek átjuthatnak a bélfalon, és a szervezet hasznosítani tudja őket. Segítenek a tápanyagokat, például a szénhidrátokat, fehérjéket vagy zsírokat alapvető építőelemeikre – például aminosavakra, zsírsavakra vagy egyszerű cukrokra – bontani. Ezek az anyagok azután a szervezet különböző folyamataiban hasznosulnak, például az energiatermelésben, a szövetek megújulásában vagy más fontos anyagok szintézisében.

Más szóval, ahhoz, hogy a szervezet hozzájusson a táplálékból mindahhoz, amire szüksége van, először kisebb részekre kell „szétszednie” azt. Az emésztőenzimek pedig éppen ebben a lépésben játszanak fontos szerepet.

Az emésztőenzimeket aszerint csoportosítjuk, hogy milyen típusú tápanyagokra hatnak. A három fő csoport:

• Amiláz: megtalálható például a nyálban, ahol már rágás közben részt vesz a szénhidrátok lebontásának kezdeti szakaszában. Ezt a folyamatot az emésztőrendszer további enzimei folytatják, amelyek egyszerűbb cukrokra bontják a szénhidrátokat. A különféle cukrok feldolgozásában olyan enzimek is részt vesznek, mint a szacharáz, a maltáz vagy a laktáz.
• Proteáz: részt vesz a fehérjék kisebb részekre, például aminosavakra történő lebontásában. Ez a folyamat fokozatosan, az emésztőrendszer különböző szakaszaiban zajlik. Ebbe az enzimcsoportba tartozik például a pepszin és a tripszin.
• Lipáz: segít a zsírokat kisebb összetevőkre bontani, amelyeket a szervezet tovább tud hasznosítani. Ebben a folyamatban az epe is kiegészíti a működését, elősegítve a zsírok feldolgozását. A lipáz egy bizonyos típusa az anyatejben is megtalálható.

Az alapvető enzimcsoportokon kívül más anyagok és enzimek is részt vesznek a táplálék egyes összetevőinek feldolgozásában.

• Laktáz, maltáz, szacharáz: ezek az enzimek a különböző cukrok lebontásában vesznek részt. Mindegyik más típusú szénhidrátra hat, és annak egyszerűbb összetevőkké alakításában működik közre.
• Pepszin: a gyomorban található enzimek közé tartozik, és a gyomornedvben segíti a fehérjék feldolgozását.
• Bromelain: az ananászból, elsősorban annak szárából nyert enzim, amely arról ismert, hogy az emésztőrendszer különböző körülményei között is képes működni.
• Papain: főként az éretlen papajában található meg. Ez az enzim segít a fehérjéket kisebb részekre bontani.
• Betain HCl: például répából nyert anyag, amely összefügg a gyomor savasságával és azokkal a körülményekkel, amelyek között a táplálék további feldolgozása zajlik. A betain hozzájárul a normál homocisztein-anyagcseréhez.¹

Az emésztés már a szájban elkezdődik: rágás közben a táplálék mechanikusan felaprózódik, és összekeveredik az első emésztőenzimeket tartalmazó nyállal. Ezek az enzimek megkezdik a szénhidrátok egyszerűbb részekre bontását (amiláz). Lenyelés után a táplálék a gyomorba kerül, ahol összekeveredik a gyomornedvvel. Ennek a közegnek a sósav is része, amely segíti a táplálék további feldolgozását, és megteremti a fehérjék lebontásában részt vevő enzimek (proteázok) működéséhez szükséges feltételeket. A sósav termelődését természetes módon hormonális jelzések is szabályozzák, például a gasztrin nevű hormon. Ha a gyomorsav mennyisége alacsonyabb, ezt az állapotot hipoklorhidriának, súlyosabb formáját aklorhidriának nevezik. Ilyenkor a gyomorban uralkodó körülmények nem feltétlenül ideálisak az emésztéshez.

A táplálék ezután a vékonybélbe jut, ahol az emésztés jelentős része zajlik. Ebbe a folyamatba bekapcsolódnak a hasnyálmirigy által termelt enzimek is, amelyek a zsírok, fehérjék és szénhidrátok kisebb részekre bontásában vesznek részt. Ugyanitt az epének is szerepe van: a lipázzal együttműködve részt vesz a zsírok feldolgozásában. Ebben a szakaszban szabadulnak fel a táplálék egyes összetevői is, például a vitaminok (például a B12-vitamin és a C-vitamin), az ásványi anyagok (például a vas, a magnézium és a kalcium), valamint más tápanyagok, amelyeket a szervezet ezt követően hasznosíthat. A lebontott táplálék alkotóelemei éppen a vékonybélben juthatnak át a bélfalon, hogy aztán a szervezet felhasználhassa őket.

Ha a táplálék feldolgozása nem zajlik zökkenőmentesen, előfordulhat, hogy a tápanyagok egy része nem hasznosul teljes mértékben, és emésztetlen maradványok maradnak a bélben. Ezeket a helyzeteket a bélkörnyezet összetételének és az emésztési komfortérzetnek a változásaival szokták összefüggésbe hozni.

Az emésztés menetét és az emésztőenzimek aktivitását számos tényező befolyásolja, amelyek az életmóddal és a szervezet belső környezetével egyaránt összefüggnek. Ezek közé tartozik a bélkörnyezet is, amely fontos az emésztés szempontjából.

• Életkor: az életkor előrehaladtával természetes változások mennek végbe a szervezetben, amelyek az emésztőenzimek termelődésére is hatással lehetnek. Egyesek ezért azt tapasztalhatják, hogy bizonyos élelmiszereket másként tolerálnak, mint korábban.
• Lelki megterhelés és kapkodó étkezés: a lelkileg megterhelő helyzetek befolyásolják, hogyan osztja meg a szervezet a figyelmét az egyes tevékenységek között. Feszült helyzetekben a szervezet inkább az adott helyzet kezelésére összpontosít, mint az emésztésre, amely így másként zajlik, mint nyugalmi állapotban. Hasonlóan hathat a kapkodó evés is, amikor nem jut elegendő idő az emésztés szájban zajló első szakaszára. Próbálj ezért időt szánni az étkezésre, egyél tudatosan, és lassíts le egy kicsit – néha néhány nyugodt lélegzetvétel vagy egy rövid szünet is elég.
• Alkohol: az alkoholfogyasztás befolyásolja az emésztőrendszer környezetét és természetes működését. Ezért érdemes odafigyelni a mennyiségére, és alkoholmentes időszakokat is biztosítani a szervezetnek.
• Alvás: a napi ritmus és az alvás minősége számos testi folyamatra hatással van, köztük az emésztés során zajló folyamatokra is. Az alvás ráadásul semmibe sem kerül, a szervezet számára mégis óriási érték. Ne sajnáld magadtól.
• Étrend: az, hogy mit eszel, nagy hatással van az emésztésedre. Az iparilag feldolgozott élelmiszerek és az egyszerű cukrok nagyobb aránya megterhelheti az emésztést, míg a változatos és kiegyensúlyozott étrend ezzel szemben segíti azt.
• pH és testhőmérséklet: az enzimek aktivitását befolyásolják azok a körülmények, amelyek között működnek. Fontos szerepet játszik például a testhőmérséklet és a pH-érték. A pH azt jelzi, mennyire savas vagy lúgos az adott közeg – az emésztés esetében elsősorban a gyomor és a belek környezetéről van szó. Ha ezek a körülmények megváltoznak, az az enzimek működésére is kihatással lehet.

Az emésztés nem elszigetelten zajlik, hanem az emésztőrendszer tágabb környezetének része. A bélnyálkahártya biztosítja a tápanyagok felszívódását, a bélmikrobiom, vagyis a mikroorganizmusok összessége pedig természetes módon jelen van a belekben. A bélkörnyezet kiegyensúlyozott állapotát mikrobiális egyensúlynak nevezzük. Ha a mikrobiom összetétele megváltozik, időnként a diszbiózis kifejezést használják. Ez a fogalom a bélben élő mikroorganizmusok összetételében bekövetkező változásokat írja le. Találkozhatsz a béláteresztő képesség fogalmával is, amely azt jelöli, milyen könnyen juthatnak át az anyagok a bélfalon.

Az emésztés összetett folyamat, és mindenkinél egy kicsit másként működik. Néha azonban különféle tünetek jelentkeznek, és rögtön tudod, hogy valami nincs rendben az emésztéseddel.

Ilyen lehet például:

• teltségérzet vagy puffadás
• étkezés utáni elnehezülés
• kellemetlen nyomásérzet a hasban
• a gyomortartalom visszaáramlásának érzése
• a székletürítés rendszerességének változása
• hígabb széklet
• általános hasi diszkomfortérzet
• nyugtalan érzés a gyomorban
• csökkent étvágy
• a bőrön jelentkező változások

A szervezet által termelt enzimeken kívül bizonyos élelmiszerekben is találkozhatsz enzimekkel. Ezek az enzimek főként a friss alapanyagok természetes alkotóelemei. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy az élelmiszerekben található és a szervezetben termelődő enzimek eltérő szerepet töltenek be. Míg az emésztőenzimeket a szervezet szükség szerint termeli, az élelmiszerekben található enzimek azok természetes szerkezetének részei.

A természetes módon enzimeket tartalmazó élelmiszerek közé tartozik például a már említett ananász és papaja, de a mangó, a kivi, a csírák és a fermentált élelmiszerek is (például a fermentált zöldségek, a kombucha vagy az almaecet). Más hétköznapi alapanyagok is ide sorolhatók, például a lenmag, a gyömbér, a méz, a kókuszvíz, a füge vagy az extra szűz olívaolaj.  Próbáld kiegészíteni a reggelidet friss gyümölccsel, finomra őrölt lenmaggal, az ebédedet fermentált zöldségekkel, vagy igyál egy pohár kombuchát a nap folyamán. Már az apró változtatások is színesíthetik az étrendedet, és elősegíthetik annak természetes változatosságát.

Ha pedig még nincs otthon almaeceted, ajánljuk, hogy próbáld ki a BrainMax Pure® Apple Vinegar almaecetet. Mindennapos konyhai használatra is alkalmas – akár saláták és öntetek ízesítésére, akár frissítő italok összetevőjeként. Hagyományos eljárással, erjesztett almaborból készül, hozzáadott élesztő és hőkezelés nélkül. Szűretlen, és természetes erjedéssel kialakuló ecetanyakultúrát tartalmazó, természetesen zavaros almaecet. Emellett BIO minőségű almából készül, tartósítószerek és hozzáadott anyagok nélkül.

Az étrended átalakítása mellett étrend-kiegészítőket is beiktathatsz a mindennapjaidba, amelyek az emésztési folyamat különböző szakaszaira összpontosítanak. Mindegyik csoport kissé  másképp működik, ezért gyakran az egyéni igények szerint kombinálják őket.

Emésztőenzimek
Azt már tudjuk, hogy az emésztőenzimek részt vesznek a táplálék kisebb részekre bontásában. Azt is, hogy a legfontosabbak közé tartozik az amiláz (a szénhidrátok bontása), a proteáz (a fehérjék bontása) és a lipáz (a zsírok bontása), az enzimkomplexet tartalmazó étrend-kiegészítők pedig gyakran ezen alapvető enzimek és más anyagok, például bromelain, papain vagy betain kombinációját tartalmazzák.

Ha szeretnéd kipróbálni az emésztőenzimeket, választhatod a BrainMax Digestive Magic® készítményt, amely az amilázt, a proteázt és a lipázt gyógynövénykeverékkel (menta, gyömbér, kurkuma), valamint további összetevőkkel, például bromelainnal, papainnal és betainnal ötvözi. Ezt a kombinációt a mindennapi táplálkozás praktikus kiegészítőjének tervezték.

Probiotikumok és prebiotikumok
A probiotikumok hozzájárulnak a bélmikrobiota egyensúlyához, a prebiotikumok pedig táplálékul szolgálnak a jótékony baktériumok számára, ezzel támogatva szaporodásukat és aktivitásukat.

Édesgyökér (DGL)
A glicirrizinmentesített édesgyökeret (DGL) az emésztőrendszerről való gondoskodás részeként használják, és a gyomor komfortérzetével hozzák összefüggésbe. Az édesgyökér hozzájárul a bélrendszer normál működéséhez és támogatja a normál emésztést.²

• Alaposan rágd meg az ételt, és egyél lassabban.
• Teremts nyugodt környezetet, és figyelj magára az étkezésre.
• Fogyassz több friss zöldséget és gyümölcsöt.
• Ügyelj a változatosságra, és kombinálj különböző élelmiszereket.
• Ik­tass be fermentált élelmiszereket, például erjesztett zöldségeket vagy kefirt.
• Étkezés után pihenj egy kicsit, és lassíts a tempón.

Az emésztés a szervezet mindennapi működésének része, és lefolyása az életmódtól és a pillanatnyi közérzettől is függhet.  Egyetlen „helyes megoldás” keresése helyett érdemes megfigyelned a saját reakcióidat, és odafigyelned arra, mi válik be neked hosszú távon. Adj teret az emésztésnek, próbálkozz apró változtatásokkal, és találd meg a saját ritmusodat.