A mikroműanyagok 100 nanométer és 5 milliméter közötti méretű műanyag részecskék, amelyek két fő módon kerülnek a környezetbe:

1) Az elsődleges mikroműanyagok olyan apró műanyag részecskék, amelyeket szándékosan, meghatározott célokra állítanak elő, például a kozmetikumok bőrradírozó szemcséiként, a fogkrémek mikrogyöngyeiként vagy különféle termékek töltőanyagaiként.

2) A másodlagos mikroműanyagok nagyobb műanyag tárgyak lebomlásával keletkeznek. Ilyenek például a műanyag palackok, zacskók vagy halászhálók, amelyek fizikai, kémiai és biológiai folyamatok hatására apró részecskékre esnek szét.

A mikroműanyagok különböző utakon jutnak a környezetbe, például a szennyvízzel, a nem megfelelően kezelt hulladékkal, sőt a szintetikus textíliák mosásával is. Kis méretük miatt gyakran nem lehet őket könnyen kiszűrni a vízből, sem hagyományos tisztítási eljárásokkal eltávolítani, így rendkívül könnyen elterjedhetnek és felhalmozódhatnak a természetben.

A mikroműanyagokkal kapcsolatos egyik legaggasztóbb kérdés a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk. Az óceánok és tengerek, ahol a műanyaghulladék nagy része felhalmozódik, a probléma fő gócpontjaivá váltak. A mikroműanyagokat a vízi élőlények a planktontól a halakon át a tengeri madarakig és emlősökig elfogyasztják. Ezek a részecskék folyamatosan továbbjutnak a táplálékláncban, és felhalmozódnak az élőlényekben, ami káros hatással lehet az állatok egészségére: megzavarhatja a hormonrendszer működését, gyulladásokat okozhat, és csökkentheti a szaporodóképességet.

Az óceánokon kívül a mikroműanyagok az édesvízi ökoszisztémákba, a talajba és a mezőgazdasági területek talajába is bekerülnek. A talajban károsíthatják a talajszerkezetet, és befolyásolhatják a mikroorganizmusok egészségét, ami hosszú távon hatással lehet a talaj termékenységére és a mezőgazdasági termékek minőségére.

A mikroműanyagok ráadásul biológiailag nem lebonthatók, és akár több száz évig is megmaradhatnak a környezetben. Ez idő alatt mérgező vegyi anyagokat, például biszfenol A-t (BPA), ftalátokat és más káros anyagokat bocsátanak ki, amelyek tovább súlyosbítják a szennyezést, és károsan hatnak az ökoszisztémák egészségére.

A mikroműanyagok sajnos az élelmiszerforrásainkba is bekerülnek. Az a felismerés, hogy mikroműanyagokat találtak az ivóvízben, a sóban, a sörben és a tenger gyümölcseiben, aggodalmat kelt az emberi egészségre gyakorolt hatásuk miatt. A tanulmányok szerint egy átlagos ember évente akár több tízezer mikroműanyag-részecskét is elfogyaszthat, pusztán az élelmiszerekkel és italokkal. Az amerikaiak kalóriabevitelének körülbelül 15%-át vizsgálva úgy becsülik, hogy az emberek évente 39 000 és 52 000 közötti mikroműanyag-részecskét fogyasztanak el, életkortól és nemtől függően. Ez a mennyiség évi 74 000–113 000 részecskére is emelkedhet, ha a levegőből belélegzett mikroműanyagokat is figyelembe vesszük. Ráadásul azok, akik az ajánlott napi vízbevitelt kizárólag műanyag palackokból fedezik, akár 90 000-rel több mikroműanyag-részecskét is lenyelhetnek, mint a csapvizet fogyasztók, akiknél ez a mennyiség évente csupán körülbelül 4 000 részecske.¹

Bár a kutatók egyelőre nem tudják pontosan, milyen messzemenő hatással vannak a mikroműanyagok az emberi egészségre, egyes tanulmányok arra utalnak, hogy gyulladásokat és sejtkárosodást okozhatnak, valamint befolyásolhatják az immunrendszert. A Journal of Hazardous Materials folyóiratban megjelent egyik tanulmány például a mikroműanyagok emberi sejtekre gyakorolt toxikológiai hatásait vizsgálta, beleértve a citotoxicitást (sejthalált), az immunreakciókat, az oxidatív stresszt és a sejtmembránok károsodását. Az eredmények azt mutatják, hogy a mikroműanyagok sejtkárosodáshoz vezethetnek, és gyulladásos reakciókat válthatnak ki.² 

Egy másik tanulmány³ a mikro- és nanoműanyagok (MNPs), valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázata közötti összefüggést vizsgálta, és olyan, tünetmentes nyaki verőérbetegségben szenvedő betegeket vont be, akik nyaki verőér-endarterektómián estek át. Megállapították, hogy a nyaki verőerek plakkjaiban mikroműanyagok, különösen polietilén és polivinil-klorid voltak jelen. Azoknál a betegeknél, akiknek a plakkjaiban mikroműanyagokat találtak, a 34 hónapos követési időszak alatt négyszer nagyobb volt a szívinfarktus, a sztrók vagy a halálozás kockázata, mint azoknál, akiknél nem voltak jelen MNPs-részecskék. A tanulmány tehát arra utal, hogy az érfali plakkokban jelen lévő mikroműanyagok növelhetik a szív- és érrendszeri események kockázatát. A mikroműanyagok emellett káros vegyi anyagokat és kórokozókat is hordozhatnak, amelyek a részecskék elfogyasztásakor felszabadulhatnak a szervezetben.

A mikroműanyagok különböző forrásokból származhatnak. A globális probléma kialakulásához leginkább hozzájáruló források közé tartoznak a következők:

1) Kozmetikumok: Egyes termékek, például a bőrradírozó krémek, fogkrémek és tusfürdők apró, hámlasztó részecskék formájában tartalmaznak mikroműanyagokat. Bár ezeket a termékeket világszerte korlátozzák, továbbra is az elsődleges mikroműanyagok jelentős forrásai.

2) Ruházat: A szintetikus szövetek mosásakor – például a poliészter, a nejlon és az akril esetében – mikroszálak szabadulnak fel a vízbe, amelyek később a vízfolyásokba jutnak.

3) Műanyag csomagolások: A műanyag csomagolások és más műanyag termékek lebomlása hozzájárul a másodlagos mikroműanyagok képződéséhez. Ez hosszú, több tíz vagy akár több száz évig tartó folyamat, amelynek során a műanyag tárgyak fokozatosan kisebb darabokra esnek szét. 

4) Gumiabroncsok: A járművek gumiabroncsainak menet közbeni kopása mikrorészecskéket juttat a levegőbe, amelyek később a talajra ülepednek vagy a vízfolyásokba kerülnek.

A mikroműanyagok problémájának megoldásához átfogó megközelítésre van szükség, amely jogszabályi intézkedéseket, technológiai innovációkat és a fogyasztói magatartás megváltoztatását is magában foglalja. Íme néhány kulcsfontosságú lépés, amely segíthet csökkenteni a környezetben lévő mikroműanyagok mennyiségét:

1. A műanyaghasználat korlátozása: Az egyszer használatos műanyagok gyártásának csökkentése a probléma megoldásának egyik legfontosabb lépése. Az Európai Unió és más országok intézkedéseket hoztak bizonyos egyszer használatos műanyagok, például műanyag szívószálak, edények vagy fültisztító pálcikák betiltására, hogy csökkentsék a természetbe kerülő műanyaghulladék mennyiségét.

2. Biológiailag lebomló anyagok fejlesztése: A jövő egyik reménye olyan műanyagok kifejlesztése, amelyek gyorsabban lebomlanak a természetben, és nem hatnak károsan az ökoszisztémákra. Az e területen folyó kutatások még korai szakaszban járnak, de van lehetőség olyan anyagok kifejlesztésére, amelyek kiváltják a hagyományos műanyagokat.

3. Technológiai innovációk a mikroműanyagok eltávolításában: A víztisztítási technológiák fejlődése segíthet eltávolítani a mikroműanyagokat a szennyvízből, mielőtt az a környezetbe jutna. Az innovációk közé tartoznak például azok a szűrési technológiák és biológiai módszerek, amelyek javítják a mikroműanyagok kiszűrésének hatékonyságát.

4. A lakosság tájékozottságának növelése: A mikroműanyagok problémájának megoldásában kulcsszerepet játszik, hogy a fogyasztók jobban megismerjék ezek hatásait és használatuk csökkentésének lehetőségeit. A helyes szelektív hulladékgyűjtésről, az egyszer használatos műanyagok fogyasztásának csökkentéséről és a fenntarthatóbb alternatívák választásáról szóló tájékoztatás alapvető fontosságú a magatartás megváltoztatásához.

5. Az újrahasznosítási rendszerek fejlesztése: A műanyagok újrahasznosítása továbbra sem kielégítő, és sok műanyag termék hulladéklerakókban vagy a természetben végzi. Az újrahasznosítási rendszerek hatékonyságának növelése és a műanyagok nagyobb arányú újrahasznosítása csökkentheti a természetbe kerülő műanyaghulladék mennyiségét.

Íme néhány egyszerű módszer, amellyel te is hozzájárulhatsz a mikroműanyagok okozta probléma mérsékléséhez:

1. Csökkentsd a műanyagfogyasztásodat: Az egyszer használatos műanyagok helyett válassz többször használható termékeket. Használj például textiltáskákat, rozsdamentes acél szívószálakat vagy újratölthető palackokat.

2. Válassz fenntartható anyagokat: Részesítsd előnyben a természetes, lebomló vagy újrahasznosított anyagokból készült termékeket.

3. Szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás: Gyűjtsd helyesen szelektíven a hulladékot, hogy a műanyagok ne a hulladéklerakókban vagy az óceánokban végezzék.

4. Hosszabbítsd meg a textíliák élettartamát: Mosd ritkábban a szintetikus ruhákat, hogy kevesebb mikroszál kerüljön a vízbe. Szerezz be speciális mosózsákokat, amelyek felfogják a leváló szálakat.

A mikroműanyagok jelentős problémát jelentenek mind a környezet, mind az emberi egészség szempontjából. Bár hosszú távú hatásaikat még nem tárták fel teljesen, egyértelmű, hogy olyan szennyezési formáról van szó, amely figyelmet érdemel. A szabályozás, a technológiai innovációk és a fogyasztói magatartás megváltoztatása együttesen hozzájárulhat a természetben való előfordulásuk csökkentéséhez. Fontos az időben történő cselekvés, hogy minimálisra csökkentsük az ökoszisztémákra és a jövő generációinak egészségére gyakorolt káros hatásukat. Mindannyian részt vehetünk a megoldásban – a műanyagfogyasztás csökkentésétől a fenntarthatóbb anyagok választásán át a hatékonyabb újrahasznosításig. A mikroműanyagok egyre növekvő problémát jelentenek, de az egyének, az ipar és a kormányok összehangolt fellépésével mérsékelhetők a hatásaik. A kutatásba és innovációba történő befektetések a nemzetközi együttműködéssel együtt kulcsszerepet játszhatnak e globális probléma hosszú távú megoldásában.

¹COX, Kieran D., et al. Human Consumption of Microplastics. Environmental Science & Technology. 2019, 53. évf., 12. sz., 7068–7074. o. DOI: 10.1021/acs.est.9b01517.

²DANOPOULOS, Evangelos, Maureen TWIDDY, Robert WEST és Jeanette M. ROTCHELL. A rapid review and meta-regression analyses of the toxicological impacts of microplastic exposure in human cells. Journal of Hazardous Materials. 2022, 427. évf., o.

³MARFELLA, R., PRATTICHIZZO, F., SARDU, C., FULGENZI, G., GRACIOTTI, L., SPADONI, T., D'ONOFRIO, N., SCISCIOLA, L., LA GROTTA, R., FRIGÉ, C., PELLEGRINI, V., MUNICIÒ, M., SINISCALCHI, M., SPINETTI, F., VIGLIOTTI, G., VECCHIONE, C., CARRIZZO, A., ACCARINO, G., SQUILLANTE, A., SPAZIANO, G., MIRRA, D., ESPOSITO, R., ALTIERI, S., FALCO, G., FENTI, A., GALOPO, S., CANZANO, S., SASSO, F.C., MATACCHIONE, G., OLIVIERI, F., FERRARACCIO, F., PANARESE, I., PAOLISSO, P., BARBATO, E., LUBRITTO, C., BALESTRIERI, M.L., MAURO, C., CABALLERO, A.E., RAJAGOPALAN, S., CERIELLO, A., D'AGOSTINO, B., IOVINO, P., PAOLISSO, G. Microplastics and Nanoplastics in Atheromas and Cardiovascular Events. New England Journal of Medicine. 2024, 390. évf., 10. sz., 900-910. o. DOI: 10.1056/NEJMoa2309822.