A DIAAS a fehérjeminőség értékelésének korszerűbb módszere, amely az egyes esszenciális aminosavak szervezeten belüli hasznosulását vizsgálja. Elsősorban a vékonybélben történő felszívódásukra összpontosít, így részletesebb képet ad a különböző fehérjeforrások minőségéről. A módszert a FAO (Food and Agriculture Organization of the United Nations) 2013-ban mutatta be, válaszul az élelmiszerekben található fehérjék pontosabb értékelése iránti igényre.¹ A régebbi PDCAAS-módszerhez képest, amely kevésbé pontosan értékeli az emészthetőséget, a DIAAS részletesebb információt nyújt arról, hogyan hasznosítja a szervezet az egyes aminosavakat. A DIAAS-indexről ma már nemcsak a sporttáplálkozásban esik egyre több szó, hanem az étrend általános minőségével és a fehérjeforrások kiválasztásával kapcsolatban is.

A DIAAS figyelembe veszi az egyes aminosavak tényleges felszívódását a vékonybélben, így részletesebb képet ad az élelmiszerekben található fehérjék minőségéről. Nemcsak az számít tehát, hogy mennyi fehérjét tartalmaz egy élelmiszer, hanem az is, hogy a szervezet mennyire jól tudja hasznosítani. A mindennapi étrendben ugyanis két azonos fehérjetartalmú forrás hasznosulása eltérő lehet.

##lb-article-reco##

A módszer elsősorban az esszenciális aminosavakra összpontosít, amelyeket a szervezet nem képes önállóan előállítani, ezért táplálékkal kell bevinnie. Éppen ezek aránya és felszívódása tartozik a fehérjeminőség értékelésének fontos tényezői közé. Egyes élelmiszerek az esszenciális aminosavak szélesebb körét tartalmazzák, vagy a szervezet hatékonyabban tudja hasznosítani belőlük ezeket, mint más élelmiszerekből.

A DIAAS-indexet ma már nemcsak a sporttáplálkozás területén használják, hanem a mindennapi étrend értékelésében is. Segít az egyes fehérjeforrások pontosabb összehasonlításában, és részletesebb információt nyújt táplálkozási minőségükről. Ennek köszönhetően különböző csoportoknak, például sportolóknak, időseknek vagy növekedésben lévő gyermekeknek szóló táplálkozási ajánlásokban is alkalmazzák.

A DIAAS-index kiszámítása az adott élelmiszer esszenciális aminosavainak arányát veti össze az emberi szervezet szükségleteinek megfelelő referenciaértékekkel. A kapott pontszám azt mutatja meg, hogy az adott fehérjeforrás mennyire felel meg az ember táplálkozási szükségleteinek. Az értékelés az egyes aminosavak szervezeten belüli hasznosulását is figyelembe veszi, így a DIAAS részletesebb képet ad a különböző fehérjeforrások minőségéről.

Tejtermékek: a teljes tej, a joghurtok vagy a sajtok gyakran magasabb DIAAS-értékeket érnek el. Olyan fehérjeforrások közé tartoznak, amelyek az esszenciális aminosavak széles körét tartalmazzák jól hasznosuló formában. A teljes tejpor DIAAS-értéke például körülbelül 143. 

Húsok és halak: a húsok és a halak is magasabb DIAAS-értékekkel rendelkeznek. Az állati fehérjeforrások természetes módon tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat, és hasznosulás szempontjából általában nagyon jó értékelést kapnak. A marhahús például 111 körüli, a csirkemell pedig megközelítőleg 108-as értéket ér el.

Tojás: régóta az egyik legjobb minőségű fehérjeforrásnak tartják. Ennek oka az aminosav-összetétele és a benne található fehérjék általános minősége.

Hüvelyesek és gabonafélék: egyes növényi források, például a szója, a quinoa vagy a hüvelyesek is magasabb értékeket érhetnek el. Az állati forrásokhoz képest azonban bizonyos aminosavak aránya eltérő lehet bennük, ezért gyakran javasolják a különböző növényi források kombinálását. Tipikus példa erre a hüvelyesek és a gabonafélék párosítása – például a lencse rizzsel vagy a hummusz teljes kiőrlésű pékáruval.

Ha jobban odafigyelsz a fehérjebeviteledre, próbálj a nap folyamán jó minőségű, természetes forrásokat választani – például tojást vagy joghurtot reggelire, halat vagy húst ebédre, esetleg hüvelyeseket és gabonaféléket együtt vacsorára. Jó választás lehet a cottage cheese, a kefir, a minőségi sajt, a tofu vagy például a hummusz teljes kiőrlésű pékáruval tízóraira vagy uzsonnára. A magasabb DIAAS-értékű élelmiszerek közé tartoznak a tejsavófehérje-izolátumok és a tejkoncentrátumok is, amelyek gyakran 110 és 140 közötti értéket érnek el. Sportolók, aktív életmódot élők és azok körében is népszerűek, akik tudatosabban szeretnék kézben tartani a fehérjebevitelüket.

Egyes növényi fehérjeforrások is jó értékelést kapnak. A borsó- vagy szójafehérje DIAAS-értéke például gyakran megközelítőleg 80 és 95 között mozog, a csicseriborsóé pedig 83 körüli. Ezzel szemben egyes gabonafélék, a rizs vagy a kukoricaalapú reggelizőpelyhek DIAAS-értéke általában alacsonyabb. A rizs értéke például gyakran 59 körül mozog, míg a kukoricaalapú reggelizőpelyheké ennél is lényegesen alacsonyabb lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kerülnöd kell őket. Nyugodtan tartsd meg ezeket is az étrendedben – lehetőleg azonban más, magasabb értékű fehérjeforrásokkal, hüvelyesekkel vagy minőségi zsiradékokkal kombinálva, így az étkezés összességében kiegyensúlyozottabb és változatosabb lesz.

A PDCAAS-t sokáig a fehérjeminőség értékelésének aranystandardjaként tartották számon, és hosszú éveken át használták a táplálkozástudományban. Fokozatosan azonban kiderült, hogy a mai ismereteknek már nem felel meg teljesen. Nem veszi ugyanis figyelembe az aminosavak tényleges felszívódását a vékonybélben, így az eredmények nem mindig teljesen pontosak. A DIAAS ebben egy lépéssel tovább megy. Részletesebben értékeli az aminosavak hasznosulását, ezáltal pontosabb képet ad az egyes fehérjeforrások minőségéről. Nem meglepő tehát, hogy a DIAAS mára sok tekintetben fokozatosan felülmúlta a régebbi PDCAAS-t.

A DIAAS ma már nemcsak a sporttáplálkozás világát vagy a táplálkozási szakembereket foglalkoztatja. Egyre nagyobb figyelmet szentelnek neki azok az élelmiszergyártók is, amelyek a felhasznált fehérjék minőségére és teljes összetételére összpontosítanak. A részletesebb értékelésnek köszönhetően ugyanis jobban megmutatja, hogyan teljesítenek valójában az egyes fehérjeforrások. Különböző csoportoknak – például sportolóknak, növekedésben lévő gyermekeknek vagy időseknek – szóló táplálkozási ajánlások kidolgozásakor is használják, hiszen náluk a fehérjebevitel gyakran kiemelt figyelmet kap. Egyúttal arra is rámutat, hogy az élelmiszerek kiválasztásakor nemcsak a fehérje mennyisége számíthat, hanem az általános minősége és az aminosavak aránya is.

Ha fehérjéről van szó, a legtöbben főként a mennyiségére figyelnek. Ahogy azonban a DIAAS-index is mutatja, a minőség, a hasznosulás és a teljes aminosav-összetétel is fontos szerepet játszik. Ehhez nem kell minden számot kiszámolnod vagy táblázatokat tanulmányoznod. Elég, ha az étrended változatosságára és a jó minőségű fehérjeforrások nap folyamán történő kombinálására figyelsz – legyen szó tojásról, tejtermékekről, húsról, halról vagy megfelelően összeválogatott növényi forrásokról. A mindennapi étrendben általában éppen a kiegyensúlyozott, hosszú távon is fenntartható megközelítés a legfontosabb.